Abban a pillanatban, amikor világossá válik, hogy menthetetlenül zsákutcába jutott a házasság, rögtön felmerül a gyermekek elhelyezésének kérdése is. Ilyenkor aztán dézsából ömlik minden oldalról a szülőkre a sok vélemény és jó tanács és bizony ember legyen a talpán, aki el tud igazodni az információáradatban.
Segítségképpen összeszedtük a legismertebb elhelyezési és láthatási modelleket az előnyeikkel és hátrányaikkal együtt.
A régi iskola: 11 nap itt, 3 nap ott
Magyarországon a válás utáni legelterjedtebb és legismertebb családmodell. Lényege, hogy a szülők válása után a gyerekek az egyik szülővel maradnak; gyakorlatilag a teljes ellátásukat és nevelésüket az együttélő szülő látja el, a különélő szülővel pedig kéthetente hétvégén találkoznak. A modell fontos alapfeltevése, hogy az együttélő szülő elsősorban természetben tartja el a gyereket (értsd: mos, főz, takarít rá), a különélő szülő pedig pénzben segíti a gyereknevelést.
Előnyök:
A modell egyik legnagyobb előnye, hogy a többi megoldáshoz képest a szülők számára jelentősen megkönnyíti a válás utáni továbblépést és az új párkapcsolat létesítését, hiszen a volt házastárssal ilyenkor minimális szintű a kapcsolat. A gyerekek szempontjából az állandóságot szokás felhozni előnynek, ebben a rendszerben ugyanis csak az egyik szülő nevelési módszereihez kell alkalmazkodniuk és van egy állandó otthonuk, ami biztonságot nyújthat hosszútávon.
Az egyszülős családmodell kompromisszumos megoldás is lehet olyan esetekben, ahol az egyik szülő valamilyen okból nem vállalja a gyermek nevelését, de így mégsem szűnik meg vele teljesen a gyermek kapcsolata, hiszen kéthetente azért találkozhatnak.
Hátrányok:
A gyermek szempontjából mindenképpen lényeges, hogy ebben a modellben a különélő szülőnek csak jelképes a szerepe, így az apai (vagy anyai) minta mindenképpen hiányozni fog a hétköznapokból. A másik jelentős hátránya a megoldásnak abból adódik, hogy sok esetben kényszerből alakul így a család élete.
Azokban az esetekben, ahol mindkét szülő szeretné kivenni a részét a gyermek neveléséből és egyikük sem kíván lemondani róla, a kikényszerített 11+3 napos megoldás az egyiküket erőszakkal ki fogja zárni a gyermek életéből. Ilyenkor az egyik szülő nyer, a másik veszít, ami állandó konfliktushelyzetet teremt és megmérgezi a mozaikcsalád életét, folyamatos feszültségben tartva a gyermeket. A különélő szülő gyakran alárendelt szerepbe kényszerül, miközben a gyerektartás jelentős anyagi terhet is róhat rá.
A másik lehetséges kényszerhelyzet, ha az egyik szülő egyszerűen lelépett a család életéből és semmilyen, vagy csak minimális segítséget nyújt a hétköznapokhoz. Ilyenkor az együttélő szülőre aránytalanul nagy teher nehezedhet, hiszen egyedül látja el a gyerekek teljes nevelését.
A reformer: egy hét itt, egy hét ott
Magyarországon még mindig földönkívüli megoldásnak számít az úgynevezett váltott elhelyezés, amikor a gyerekek néhány napos vagy egy-kéthetes váltásban laknak a szüleiknél. A módszer úttörőjének számító Svédországban válás után a gyerekek nagy többsége ebben a váltott családmodellben nő fel. De nem kell olyan messzire mennünk működő példáért, hiszen néhány éve Szlovákiában is ez a preferált bírósági döntés.
Előnyök: A gyereknek a válás után is szoros kapcsolata van mindkét szülőjével, nem kell választania közöttük, ezért okafogyottá válnak a hatalmi harcok is. A Svédországi gyakorlat tapasztalatait vizsgáló tanulmány szerint a váltott elhelyezésben felnövő gyerekek élete sokkal kevésbé stresszes, mint a klasszikus modellben élőké. A kiegyensúlyozottság és a szülőkhöz való kötődés pedig azt eredményezi, hogy ezek a gyerekek lelkileg és szellemileg is jobb állapotban vannak, mint azok a társaik, akik a váláskor a 11+3-as modellben gyakorlatilag elveszítik az egyik szülőjüket. Kétségtelen, hogy ebben a családmodellben a felnőtteknek nehezebb új partnerkapcsolatot létesíteniük, hiszen a gyerek állandó szereplője mindkettőjük életének. Hogy ezt mégis az előnyök közé soroltam, annak az oka, hogy így mindkét szülő rákényszerül, hogy olyan partnert válasszon, aki a gyermekeit is elfogadja hosszútávon. És ez mindenképpen előny.
Hátrányok: A váltott elhelyezés legnagyobb hátrányának Magyarországon az állandóság hiányát szokás felhozni. Az állandóság fontos, ez nem vitás, viszont csak egyetlen tényező a gyermek életében. A boldog gyermekkorhoz szükséges még a szoros kapcsolat a szülőkkel és nagyszülőkkel, a kiegyensúlyozottság és az érzelmi biztonság. És vissza is kanyarodtunk az előnyökhöz.
A lázadó: gyerek marad, szülő költözik
Hollandiában találkoztam először ezzel a Magyarországon szinte teljesen ismeretlen válás utáni megoldással, amikor is a gyerekek maradnak a családi otthonban és a szülők váltják egymást a lakásban.
Előnyök: A rendszer kiküszöböli a váltott elhelyezés minden gyerekbetegségét, hiszen nincsenek otthon felejtett iskolai felszerelések, nincs költözés (már a gyerekek számára), cserébe viszont ott van a szent állandóság.
Hátrányok: A modell legnagyobb hátránya, hogy jelentős anyagi áldozatokat igényel, hiszen a szülőknek három lakhelyet is fenn kell tartaniuk. Ráadásul ez a rendszer igen megnehezíti a válás utáni továbblépést, hiszen az új partnernek nem csak a gyerekeket szükséges elfogadnia, hanem azt is, hogy a párja a hét egyik felét tőle mindig külön fogja tölteni.
Mielőtt azonban szörnyülködve félretoljuk ezt az elképzelést, érdemes egy pillanatra elgondolkodnunk az alapötleten. Ez a családmodell ugyanis abban különbözik az előzőektől, hogy a válást a felnőttek problémájának tekinti. Az első két esetben ugyanis a gyerek az, aki jelentős áldozatot vállal a szülei párkapcsolati kudarca miatt, hiszen ő az, aki elveszíti a különélő szülőjét, ő az, aki költözködik ide-oda, pedig aztán a válás a legkevésbé sem az ő hibája. A háromházas családmodell különlegessége éppen az, hogy a szülők ballépéseinek következményeit elsősorban a szülők viselik. Érdekes, nem?
Laissez faire – a szabadságmodell
A tavaly életbe lépett új PTK. szerint a szülőknek váláskor már nem is szükséges rögzíteni a láthatás részleteit. Ez az újítás is a laissez faire családmodell felé való elmozdulást segíti elő. A rendszer lényege, hogy nincs rendszer. Egészen pontosan, ebben az esetben a gyermeknek joga van eldönteni, hogy az adott napon melyik szülőjével szeretne lenni és akkor látogatja őket, amikor csak akarja. Értelem szerűen egy csecsemőnél ez még nehézségekbe ütközik, de a modell feltételezi, hogy egy nagyobb gyerek már pontosan érzi, hogy mire van szüksége.
Előnyök:
A rendszer előnye, hogy a gyermek hétköznapjait nem a szülei közti háború pillanatnyi állása határozza meg, hanem ő maga, a saját belátása szerint. Ha beteg, nem megy sehova, ha változásra vágyik, már indulhat is. Anya tud segíteni a háziban? Indulás! Apa elvisz sportolni? Már mehetünk is.
Hosszú távon szükségszerűen ebben a modellben is kialakul egyfajta rendszer, ezt azonban senki nem erőlteti és nincs is kőbe vésve, hanem rugalmasan alakítható.
Hátrányok:
Attól tartok, a rendszer legnagyobb hátránya, hogy a család minden tagjától fejlett érzelmi intelligenciát, toleranciát és türelmet igényel. Viszont ha láttatok már válás után is kiegyensúlyozott gyereket, akkor ő jó eséllyel ebben a családmodellben nőtt fel.
Neked milyen tapasztalataid vannak? Írd meg nekünk ide, vagy a Facebookon. Érdekel.
Képek sorrendben:
photo credit: Hijo del divorcio via photopin (license)
“Se acabó el hogar” by Sr. Harris – reproducción Srta. E. Berroeta – http://www.memoriachilena.cl/archivos2/pdfs/MC0026224.pdf. Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons.
imgarcade.com
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: