Fel voltam én készülve mindenre: hogy majd a szájára vesz a falu, mert én vagyok a gonosz „harmadik” (nem olyan vészes), hogy küzdelmes és stresszes lesz az életünk (tényleg az), hogy mostoha lesz belőlem (az lett, ez az egyik legjobb rész), de hogy a kedvesem válása tornádóként fogja letarolni a baráti körünket, arra álmomban sem gondoltam. Pedig utólag minden érthetőnek és világosnak tűnik.
A lemorzsolódás – utólag érthető módon – az exszel közös barátokkal kezdődött. Sejtettem én, hogy itt problémák lehetnek, de úgy gondoltam, hogy majdcsak lesz valahogy. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Ma már belátom, hogy még egy tényleg felnőtt módra kivitelezett, mindenben csendes megegyezéssel végződő válás is nehéz helyzet elé állítja a közös ismerősök táborát. A mi esetünk ráadásul sajnos távol áll a csendes megegyezéstől. Nem mondom, hogy könnyű megemészteni, de a két tűz közé szorult, szélsőséges kirohanásokkal terhelt barátok többsége („hallanod kellett volna, hogy az a szemét hogy beszélt velem…”) előbb-utóbb vérmérséklete, érdekei vagy józan belátása szerint dönteni fog egyik vagy másik fél mellett. Váláskor ugyanis a barátmegosztásról is dönteni kell.
Na, arra igazán egyikünk sem számított, hogy a válás évtizedes, legjobbnak hitt barátságokra is megsemmisítő csapást fog mérni. Az ilyen „örök” barátságokra jellemző, hogy még az iskolában / egyetemen köttetnek és végigkísérik az ember húszas-harmincas éveinek nagy részét. Azonban ahogy telnek-múlnak a gondtalan évek, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a barátságok alapját legtöbb esetben a hasonló élethelyzet adja: elengedhetetlenek a közös programok, közös beszédtéma, hasonló vélemény. Ilyen szempontból a válás élettani hatása megegyezik az élet más nagy traumáival (betegség, munkanélküliség, haláleset): a szenvedő alany hosszú időn keresztül kikerül a közös vérkeringésből és leginkább csak a saját problémája érdekli, a vele való társalgás pedig nagyrészt kimerül a válás miatti panaszáradatban, ami egy idő után rendkívül megterhelő tud lenni. És az eredmény? Szappanbuborékként kipukkanó régi barátságok.
Ezt eleinte nehéz megemészteni, hiszen az ember nagy megrázkódtatások idején leginkább a közeli barátaira és családtagjaira próbál támaszkodni. Viszont ugyanúgy, mint egy haláleset után, az emberek nagy részének fogalma sincs, hogy hogyan segíthetne és lányos zavarukban inkább a csöndes távolmaradást választják.
Aztán itt vannak az új barátok. Az élet egy százéves válóperrel a háttérben is megy tovább és valószínűleg előbb-utóbb sorstársakkal is találkozni fogunk, olyanokkal, akik teljes mellszélességgel osztják a véleményünket. Azért ajánlatos vigyázni ezzel egy kicsit. A váláskor megerősödő kapcsolatok szilárd alapja lehet a közös cél (például túlélni ezt az időszakot), de nem biztos, hogy kifizetődő, ha az új barátság az ex(ek) közös gyűlöletében merül ki. Némiképp hasonlít a helyzet a szélsőségesen részlehajló napilapok esetére: nem érdemes olyanba fektetni, amitől csak dühösebb leszel. Az élet ugyanis nem csak fekete vagy fehér.
Az ismerősök egy kellemesen üdítő részét képezik azok a rendezett életet élő emberek, akik kedves érdeklődéssel szörnyülködnek a válás újabb és újabb történésein. Ez egy minden szempontból kölcsönösen kielégítő kapcsolat, hiszen a válásban megfáradt lelkek újra és újra könnyíthetnek magukon, a rendes életet élő ismerősök pedig borzonghatnak az élő szappanopera következő epizódjain. Ez úton szeretném minden rendetlen életet élő társam nevében őszintén megköszönni a rendes népeknek ezt a segítséget a nehéz időkben.
A válás a többi nagy traumához hasonlóan megtizedeli a barátokat, ez sajnos tény. Viszont mindenképpen szót kell ejtenünk a maradék tizedről, vagyis azokról a barátokról, rokonokról és ismerősökről, akik megértő türelemmel kísérnek végig ezen a piszok nehéz úton. Ők azok, akik fizetnek egy kávét (sört), ha magad alatt vagy, akik szólnak, ha már túl sok az önsajnálat, és akik veled örülnek, amikor újra kisüt a nap. Olyan ez, mint egy erdőtűz: egyes fák épségben megmaradnak, a többi pedig…. nos, a többi pedig nem.
Még több válás a Facebookon.
