Mégis hogyan lehet ezt eldönteni?

Ez az írás nem arról szól, hogy a válás jó. Vagy hogy rossz. Nem azt mondja, hogy hagyd el a társad. De azt sem, hogy maradj. Ez az írás arról szól, hogy minden kapcsolatban meg kell állni néha értékelni és átgondolni az életed – akkor is, ha az boldog és harmonikus. Hát még ha nem az.

Gondolj a kapcsolatodra és válaszolj a következő öt kérdésre őszintén, hiszen magaddal beszélgetsz. Csak képzelőerő és bátorság kell hozzá.

 1. Szeretnéd, hogy a gyermeked olyan legyen, mint Ő?

Természetesen, ha már vannak gyermekeitek, jelen időre módosul a kérdés: Szereted, hogy a gyermeked olyan, mint Ő? Pár hete olvastam egy anyuka panaszáradatát a nagyobbik lányáról, aki tiszteletlen, szemtelen és olyan hisztis, hogy az már megkeseríti a család mindennapjait. A kisiskolás gyerek lekezelően beszél az anyjával és órákig toporzékol, hogy elérje, amit akar. Aztán négy bekezdéssel később kiderült, hogy Apa akaratos, lekezelően beszél a feleségével és mindig az van, amit ő akar. Kérdezem én: akkor ez most mégis kinek a hibája?

Persze mindez jól is elsülhet: „A fiunk egy energiabomba. Állandóan rohanok utána, órákat kell játszani vele, ami nagyon fárasztó. Mégis, nagyon örülök, hogy nem olyan csendesen szorongó betegesen jó gyerek, mint én voltam, akit ha letettek, órákat egy helyben maradt” mondja Anna.

A gyerek kettőtök keveréke (lesz), ez tény. De mit szólsz te mindehhez?

2. Ha a gyerekek kirepültek, akkor is mellette akarsz majd élni?

A gyerek nagyon klassz dolog, sok öröm és aggodalom forrása. Gyerekekkel mindig van mit csinálni, célt adnak az életnek – és a házasságnak is. Éppen ezért jó próbája a kapcsolatnak, ha végiggondoljuk, mi lesz, ha kirepülnek a gyerekek és otthon maradunk egyedül a párunkkal kettesben.

Érdekes, de ezen még egy fiatal kapcsolat esetén is érdemes elgondolkozni. A választásunkat ugyanis már az elején befolyásolja, ha úgy érezzük, a párunk biztosan jó apja (anyja) lesz születendő gyermekeinknek. Tudat alatt is fontos szempont, ha jó körülményeket tud majd a családnak biztosítani, de még az is, ha jó fejek a leendő nagyszülők. Az „egyedül maradós játék” azt segít végiggondolni, hogy mi magunk, a körítés nélkül, hogyan érezzük magunkat ezzel az emberrel.

3. Nyolcvanévesen visszanézve mit mondanál a mostani önmagadnak?

Elsőre kicsit banálisnak és erőltetettnek tűnhet, de ez a módszer minden jelentős döntés előtt rengeteget segíthet. A titka az, hogy pár év vagy évtized távlatából már semmit nem számít, hogy egy döntésünkhöz mit szóltak az emberek, vagy hogy átmenetileg milyen nehézségeket okozott. Nyolcvanévesen visszanézve csak a hosszú távú következmények számítanak: megérte ebben a kapcsolatban eltölteni ezt a rengeteg évet vagy csak az időnket vesztegettük?

4. Vele akarsz megöregedni?

Van olyan párkapcsolat, ahol nem számít az idő múlása, nem számít, hogy csökken a vágy vagy őszül a haj. Mert úgy érezzük, hogy minden szükséges fázist ezzel az emberrel akarunk átélni.

Vagy úgy, hogy jesszus, ez nagyon gáz lesz.

5. Akarod, hogy a gyerekeid a ti példátokat kövessék?

Sok, sok, sok házasság bukik meg ennél a pontnál. Gürizünk a gyerekért, csak éjszaka veszekszünk, szeretővel is együtt maradunk, mert első a család. Magunkat nem féltjük, nekünk már úgy is mindegy, csak a gyereknek majd jobb legyen. Közben nem gondolunk arra, hogy minden lépésünkkel tanítjuk a gyereket: példát mutatunk neki arra, hogyan válasszon párt, hogyan kezelje a konfliktusokat, hogyan nyeljen le minden békát és hogyan vezesse le a feszültséget. A gyerekbe beépülnek ezek a minták, és mint egy szoftver, a megfelelő pillanatban automatikusan aktiválódnak.

Nézd meg a családodat, ismétlődnek benne az életminták. A gyerek is követni fogja a példát, amit nyújtasz neki. Vagy azt, amit az életed párja nyújt.

photo credit: anieto2k via photopin cc
photo credit: Camil Tulcan via photopin cc