Az apák napja rögös útja

Az apák napját a világ legtöbb országában – így nálunk is – június harmadik vasárnapján ünneplik. A megemlékezés ötlete a mai formájában az Egyesült Államokból indult és terjedt el szerte a világon. Bár számos országban évszázadok óta megtartják, a modern apák napja mégis nehezen vívta ki a helyét az ünnepek között.

Az apák napja eredete a huszadik század elejére nyúlik vissza és szorosan összefonódott az anyák napja történetével; az anyák napját ugyanis 1908-ban ünnepelték meg először Észak Amerikában. Az anyákról szóló új ünnep népszerűsége viszonylag gyorsan nőtt, és Sonora Smart Dodd (az apák napja kitalálója) úgy érezte, hogy az apák is megérdemelnének egy hasonló megemlékezést. Sonora édesanyja korán elhunyt, háborús veterán édesapja pedig hat gyermeket nevelt fel szeretetben. A gondolatot tett követte és a Spokana városi keresztény egyesület már 1910. június 19-én megrendezte az új ünnepet.

A kezdeti sikereket azonban nem várt nehézségek követték, amelyek aztán évtizedekig hátráltatták az apák napja térhódítását. Talán emlékeztek még, hogy a kilencvenes években mekkora ellenállás övezte Magyarországon a Valentin nap megjelenését: sokan úgy gondolták (és gondolják még ma is), hogy nincs szükség még egy ünnepre és az egész csak a virágárusok és a képeslaptervezők összeesküvése. Nos, valami hasonló történt az apák napjával is.

Tagadhatatlan, hogy az apák napja bevezetését hosszú ideig legjobban a férfiruha- és szivarárusok támogatták – végül is a virágárusoknak ott volt már az anyák napja – és ez a tény eleinte csak még jobban növelte a közvélemény ellenállását. Már az anyák napja kapcsán is születtek viccek arról, hogy az esélyegyenlőség nevében innentől kezdve minden családtagnak kellene külön ünnepet szervezni, és hogy ugyanúgy megrendezhetnénk a nagynénik napját vagy a háziállatok ünnepét, hogy ők se maradjanak ki. Emellett sokáig tartotta magát az a vélemény is, hogy „apának nem kell semmit sem venni, mert el tud menni a boltba ő maga is”. Mindezek alapján talán nem véletlen, hogy az apukák sokáig csak vicces ajándékokra számíthattak június harmadik vasárnapján.

Komolyra fordítva a szót, az az igazság, hogy az apák napjának ötlete a katolikus egyháznak sem jött a legjobbkor. A huszadik század első felében ugyanis a feminizmus térhódításával párhuzamosan egyre többen vádolták az egyházat túlzott férfiközpontúsággal. Az olyan szlogenek, mint „A katolikus egyház a férfiak egyháza”, vagy „a bibliában 1650-szer szerepel az apa szó, míg az anya csak 311-szer” így is épp elég gondot okoztak az egyháznak. Nem csoda hát, hogy úgy érezték, egy férfiakat éltető ünnep csak olaj lenne a tűzre.

Mindezen okok miatt a Kongresszus rendre ellenállt az apák napja elismerését szorgalmazó indítványoknak. Végül több, mint hatvan évvel az ötlet megszületése után, 1972-ben Nixon elnök tette hivatalos ünneppé az apák napját az Egyesült Államokban. Innentől kezdve az ünnep lassan de biztosan elterjedt az egész világon és igaz, hogy egy évszázados késéssel, de talán most már nálunk is gyökeret ereszt.

Megjegyzendő, hogy eközben Németországban már a 18. századtól kezdve megünneplik az apákat. Áldozócsütörtökön a német férfiak hagyományosan összegyűlnek és kirándulással, sporttal és sörözéssel ünneplik az apák napját.

Mivel nálunk még gyerekcipőben jár az apák napja (ha-ha!), ezért az ünnepnek minden támogatóra szüksége van. Csatlakozhatsz például az „Apák napját a magyar apáknak” Facebook kezdeményezéshez, vagy gazdagíthatod a lelkes amatőr költők apák napi versgyűjteményét. Kedvcsinálónak íme két ízelítő:

Forrás: Leigh Eric Schmidt – Consumer Rites: The Buying & Selling of American Holidays

Versek: http://www.poet.hu/kategoria/Apak_napja

photo credit: r3dqu33n via photopin cc
photo credit: LadyDragonflyCC – >;< via photopin cc