Segítség, ellenem nevelik a gyerekemet!

A válások történetében a gyermek anya vagy apa ellen nevelése olyan, mint egy jól megtermett láthatatlan szörny a szekrényben. Mindenki hallott róla, mindenki tudja, hogy borzasztó, de kevés konkrétumot lehet olvasni arról, hogy hogyan is néz ki a gyakorlatban. Arról pedig még kevesebb információ áll rendelkezésre, hogy mit is lehet tenni, ha egyszer tényleg megtörténik.

Egy eldurvult válás után a nyílt agresszió számos megnyilvánulásával találkozhatunk, kezdve azzal, ha az egyik szülő még a közös házból is kizárja a másikat (egy hasonló esetről itt olvashatsz bővebben), egészen a láthatás szabotálásának különböző módszereiig. Ezek az esetek általában azonnal két szemben álló csoportra osztják a rokonokat és ismerősöket és özönlenek a jó tanácsok, hogy mi is lenne a megfelelő megoldás.

De mi a helyzet a mások számára szinte láthatatlan és éppen ezért nehezen bizonyítható érzelmi manipulációval? Nézzünk először néhány konkrét példát a lelki bántalmazásra:

Szituációs gyakorlatok nehézségi sorrendben

Az elbliccelt találkozó

a)      Anya nem szól Apának, hogy óvodai / iskolai nyílt nap (kirándulás, szülinapi buli, orvosi vizsgálat, stb.) lesz, a gyerek előtt pedig eljátssza az ártatlant: „Nahát, nem jött el Apa erre a fontos alkalomra. Biztos elfelejtette. Nem baj Szívem, ÉN itt vagyok neked…”

b)      Kifinomultabb változat: Anya hónapokkal előre szól Apának a fontos dátumról, arra számítva, hogy ő addig elfelejti. Esetleg csak előtte való nap szól, hogy Apa már ne tudjon elkéredzkedni a munkahelyéről.

c)       Durva verzió haladóknak: Anya kifejezetten megtiltja, hogy Apa elmenjen a programra, de a gyermeknek erről nem szól. Majd a gyermek előtt eljátssza az ártatlant (lásd: a pont).

Betiltott kedvencek

Vannak olyan érzelmileg súlyosan sérült szülők, akik számára személyes sértést jelent, ha gyermekük élvezi az általuk gyűlölt másik szülővel eltöltött időt. Szerencsére a közös élmények ellen is léteznek hatásos manipulatív módszerek:

a)      Ha a gyermek túlságosan megkedvel egy Anyával felfedezett mesét vagy tévé műsort, először lehet indirekt módon próbálkozni az elrettentéssel: „Tényleg érdekes ez a mese, amit Anyával felfedeztetek, de hát nem sokkal jobban szereted ezt a másik mesét, amit együtt szoktunk nézni?”

b)      Ha az indirekt elrettentés nem válna be, még mindig működhet a közvetlen tiltás: „Ez a mese, amit Anyával nézel annyira bugyuta /durva /butaság. Nem akarom, hogy ezt nézd, mert csak a buta gyerekek nézik, te pedig nem vagy az. Igaz, Szívem?”

c)       A kezdeti sikereken felbuzdulva a módszer remekül használható bármi mással is, amit a gyermek szeret és a másik szülőhöz köt. Legyen az szó élelmiszerről (Ugye mennyivel jobb a Nagymami házi lekvárja, ugye hogy te csak ezt szereted, amit a Nagymami a saját kezével készített), ruháról (Hát ez nagyon szép ruha, amit Anya vett neked, de egy kicsit fiús/lányos, nem?), bármilyen programig (Milyen klassz, hogy Anya szervezett neked szülinapi partit, de miért nem hívott meg több/kevesebb/más gyerekeket, én biztos így tettem volna).

Ezeket a trükköket akár mindennapi apróságoknak is tekinthetjük, amelyek leginkább akkor fejtik ki hatásukat, ha hosszú időn át kitartóan alkalmazzák őket. Léteznek olyan fogások is azonban, amelyek a gyermeknél azonnali és látványos érzelmi összeomlást idéznek elő; ezekről azonban a következő részben lesz szó. Megvitatjuk majd azt is, mit lehet tenni ilyen esetekben önmagunk és a szenvedő gyermek idegrendszerének védelmében.

photo credit: Brandon Christopher Warren via photopin cc