Huhh, sikeresen túl vagyunk az első találkozásokon és szépen formálódik a kapcsolatunk a párom gyerekével. Lassan szembe kell néznem azonban a kérdéssel: Na de ki vagyok én?
A probléma több szinten is felmerül és nem is olyan egyszerű a megoldása. Az első közös dilemmánk a Királylánnyal a megszólítással kezdődött. És ez még akkor is így van, ha az elejétől kezdve a keresztnevemen nevezett. Ha ugyanis jól alakul a kapcsolat, akkor előbb-utóbb megjelenik a kísértés is, mégpedig a sokszor véletlenül elejtett Apu/Anyu formájában. Különösen a kicsik hajlamosak rá, hogy szeretetből, megfelelni vágyásból vagy egyszerűen nyelvbotlás miatt időről-időre Apának/Anyának szólítsák a szüleik új párját. Bevallom őszintén, bennem is munkál a megfelelni vágyás, és bizony nekem is megmelengette a lelkemet, amikor a Királylány „leanyuzott”. De ego ide vagy oda, a Királylánynak van anyja is és apja is, és bizony – sajnos – egyik sem én vagyok, ezzel szembe kellett nézzek. Első a gyerek lelke, marad tehát a keresztnevem, azt viszont legalább szabadon lehet becézni. Az első szint tehát megoldva.
Nem sokkal később jön azonban a kedves néni a boltban, az eladó a piacon vagy az őszintén érdeklődő kislányok a játszótéren és lassan a külvilág felé is értékelhető magyarázattal kell szolgálnunk (a Királylánynak és nekem), hogy mégis ki vagyok én. Merthogy nem az anyja, ugye, ezt már megbeszéltük.
Nézzük a lehetőségeket: A magyar jog sajnos nem sokat segít. A gyerekkel együtt élő szülő élettársának a jogszabályok adományoznak ugyan egy elnevezést, azonban a „mostoha” szót Hófehérke és Hamupipőke óta azt hiszem, nyugodtan nyilváníthatjuk használhatatlannak. Ezzel tehát nem vagyunk kisegítve, ráadásul a különélő szülő élettársának még ennyi sem jár.
Ha már szóba került, ott van persze az „Apa/Anya élettársa”. Hivatalos helyeken kényszerből elmegy, a hétköznapokon azonban a bűnügyi hírek adnak a kifejezésnek némi gyanús hangulatot. Bűnöző nem vagyok, az élettárs tehát felejtős.
Egyszer lányos zavaromban bepróbálkoztam a nevelőszülővel, gondoltam az elég semlegesen hangzik, de ez meg anyukánál nyomta ki a biztosítékot. No problem, nevelőszülő kilőve.
A helyzetet végül most is a Királylány oldotta meg. A kedves néni a boltban kedvesen és mit sem sejtve érdeklődött, hogy talán neki lesz-e a vásárolt ajándék. A Királylány pedig a legőszintébb természetességgel rávágta, hogy „Nem, Apa Szerelmének!”.
Apa szerelme. Nekem tetszik.
Neked is van válástörténeted? Oszd meg velünk: mozaikfamily@gmail.com
photo credit: Express Monorail via photopin cc
Én sem értem, de sokszor nem működik. Mindenesetre örülök és köszi 🙂
Valamiért nem tudok lájkolni, úgyhogy ideírom: tetszilk!