Mit tehet a szülő, ha egyik napról a másikra kizárják a gyerek életéből? Tanulságos történet az eldurvult válások világából:
A hatályos családjogi törvényünket még azon a Magyarországon írták, amikor az emberek a kommunizmust építették nagy Bölcs Vezérünk, Rákosi elvtárs útmutatásai alapján. A törvényalkotás óta eltelt jó pár évtized, azonban a paragrafusok maradtak. Ma már a kétezer tízes éveinket tapossuk, a jogi szabályozás azonban nem követte a megváltozott világot.
Történt, hogy a viszony megromlott a szülők között. Sajnos a mai világban ez inkább már általános, mint egyedi történet. Ilyenkor a vérre menő viták, piszkálódások mellett a lehető legkegyetlenebb dolog, amit tehet az egyik szülő, hogy a bírói ítéletig önhatalmúlag szabályozza a gyermekkel való kapcsolattartást. Ennek egyik egyszerű eszköze a zárcsere, vagyis a másik szülő kizárása a közös ingatlanból és így a gyermek otthonából.
Milyen lehetőségei vannak a kizárt félnek arra, hogy megszüntesse ezt az abnormális állapotot?
A gyermek sajnos, ebben az esetben már mindenképpen a válás áldozatává válik. Amennyiben a kizárt szülő felveszi a kesztyűt és kihívja a rendőrt vagy maga lecserélteti a zárat, akkor a súlyosbodó konfliktus helyzet miatt félő, hogy a gyermek pszichéje még tovább sérül. Aki tehát ebben a helyzetben a gyermek érdekét nézi, az nyilván nem ront neki faltörő kossal vagy egy lakatossal az ajtónak, hanem civilizált emberként keresi a jogorvoslatot erre a lehetetlen helyzetre.
Ilyenkor természetesen irány a gyámhivatal, ahol kétségbeesetten elpanaszolja, hogy kizárták a gyermekétől és segítségért könyörög. A gyámhivatal rögtön felméri a helyzetet: bírói ítélet nincs, per még el sem kezdődött. Írjam le, hogy kérem a kapcsolattartás szabályozását. A gyámhivatali előadó ezen kívül felvilágosít, hogy ugyanannyi jogom van, mint a másik szülőnek és az tanácsolja, nyugodtan fogjam a gyereket és vigyem el magammal.
Döbbenet az arcomon. Azért jöttem ide, mert nem akartam a gyereket kitenni zárcserének, elhurcolásnak és persze nem akartam a másik félt sem kizárni az életéből. Erre a hivatalos szervek azt javasolják, hogy fogjam meg a gyereket és kész.
A hivatalos út szerint a gyámhivatal ilyenkor harminc napon belül szabályozza a kapcsolattartást. Mire azonban ez lezajlik, többnyire elindul a válóper és a legtöbb esetben ilyenkor a gyámhivatal már nem is hoz semmilyen intézkedést, mossa kezeit. A bíróságon a kizáró fél pedig nyugodtan hivatkozhat arra, hogy a gyermek eddig is nála volt, minek ezt bolygatni…
A szerencsésebb történelmi fejlődésű nyugat-európai országokban a jog lépést tart a társadalmi életünkben történt változásokkal. Rengeteg házasság ér véget ott is válással, azonban a bírói ítélet előtti zárcseréket keményen büntetik. Vannak olyan országok, ahol ilyen esetben automatikusan a kizárt félnek ítélik a gyermeket. Így ilyen vadbalkáni, a gyermek érdekeit figyelembe nem vevő szülői viselkedéssel ott csak nagyon ritkán lehet találkozni.
Magyarországon miben bízhat az ember? Talán lassan elkészül egy új családjogi törvény. Talán…
//
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: